Az Azonos esőben való létezés  a Dialóg n. o. negyedik színházi produkciója, a szlovákiai magyar történelem időszakait feldolgozó sorozat mellett egy olyan kezdeményezés, amely egy másféle narratívával közelíti meg a közép-európai valóságot. Fel-felbukkannak benne történelmünk, társadalmunk ismert típusai, ugyanakkor az emberi lélek rezdülésein, vívódásain keresztül fogalmazza meg a közép-európaiság örömeit és traumáit. A történelem és a dráma mellett itt erősebb hangsúlyt kap a líraiság, hiszen Soóky László költőként is számos csodálatos vers alkotója, Cseh Tamás zeneszerzőként és előadóművészként is ezt a fajta szubjektív, vallomásszerű előadásmódot képviselte, s Jakubecz László színészi habitusa is ezt az irányt erősítette fel.

Tapasztalatunk szerint a nagyszínpadi látványos produkciók mellett újra igény támad azokra az előadásokra, ahol nem az effekt – a forma és a technika játssza a főszerepet, hanem a gondolat, a szó, a hang, a szerzők és az előadó személyisége. Ezek a találkozások bensőséges színházi élményt ígérnek, s visszahozzák a színháznak, az előadóművészetnek azt az emberközeliségét, amely a nagyszínházi üzleti körforgásban már kissé elhalványodott. A művész kitárulkozásának rítusa a vallomáson keresztül beavatja a nézőt, cinkosává és játszótársává teszi, olyan élményt ad, amely nem pótolható semmilyen technikai csodával – a találkozás és a felismerés örömét.

.