„Soóky Laci utolsó színpadi szövege vádbeszéd. Elkeseredett düh, kíméletlen, megátalkodott szomorúság és vitriolos irónia a kerozin Soóky szárnyaló átkainak turbináiban. A hős, aki az életét is kockára téve nekiment minden sorompónak átvitt és valóságos értelemben is, most összegez. Keserű, néha bántó, a személyeskedéstől sem mentes szövegének, mellyel népét és vezetőit ostorozza, saját sorsa és története ad hitelt.A mi előadásunk azonban túllép a szerző által kínált kereteken. Show ez, konferansz, stand up comedy, kabaré. Egy vidéki hakniművész utolsó nagy dobása, privát küzdelem az elmúlással. A művész agóniája szimbólum: a közösség elmúlásának, hosszú agóniájának szimbóluma, melyből vétetett.„

⸻ Telihay Péter

„A gyávaság kisebbségi létünk kulcsa. Ez a kulcs a semmi lakatján fityeg. A gyávaság nem velünk született erény, de nem ám! Anyánk nem lehetett gyáva, hiszen világra hozott minket; mindegyikünket egy-egy anya. Ebbe a közegbe.

Gyávaságunk szerzett gyönyör, valami pajkos idomítás részeredménye. Idomáraink idomítási eszköze a hazug, ám rendkívül szenvedélyes demagógia. Fekete mágia: gyönyörűséges rontás.”

⸻ Soóky László