Előadásunk a csehszlovákiai magyar közösség egyik legfájóbb emlékét, a Csehországba való deportálások és a reszlovakizáció történelmi problémáját hozza közelebb a mai fiatalokhoz. A színházi játék kerete egy fiktív oral history (saját emlékezet) múzeum kiállításának tesztelése: a játékokon részt vevő iskolai osztályok diák-kurátorokként vannak jelen. A kiállítás részét képezi a megismerkedés egy kitalált (de sokak számára valós) történettel, melyet színházi előadásként látnak a fiatalok. Az előadás nem csak múltbeli eseményeket idéz fel, hanem arra ösztönzi a résztvevőket, hogy személyesen és érzékenyen gondolkodjanak identitásról, kirekesztésről és történelmi felelősségről. A történet egy családi konfliktusból indul: a tét első pillantásra egy omladozó vidéki ház és a benne élő nyugdíjas falusi tanárnő sorsa, csakhogy emögött elhallgatott traumák, örökölt félelmek, megválaszolatlan kérdések lapulnak. Mint a megsárgult iratok egy bőrönd mélyén…

Színházat, együttgondolkodást és részvételt kínálunk nézőinknek: mit kezdünk azokkal a történetekkel és döntésekkel (az örökségünkkel), amelyeket nem mi hoztunk, de formálják az életünket?

A játék során előre elkészített színházi jelenetek váltják egymást feszes dramaturgiai rendben a résztvevőknek szóló, improvizált nyitásokkal.