Az előadás címe és ihletője egy szovjet ifjúsági regény, melynek címe Csuk és Gek. Egy testvérpár egymást marcangoló gyerekkori viszálya és apakeresése a történet alapmotívuma. De nemcsak Csuk és Gek indul el a távolban dolgozó apa után, hanem Miklós és András is az apát keresi – múltban, jelenben, jövőben. Szövegben, játékban és zenében. Az apa hiánya az identitás meghatározásának zavarát, a hovatartozás és a hova nem tartozás kérdését, az állandó útonlevés, a céltévesztés és a reménytelen hazatalálás helyzeteit járja körbe. A Csuk és Gek – írója, rendezője,  szereplője is Forgács Miklós, a Thália Színház dramaturgja és öccse Forgács András. Az előadás jelmezeit Gadus Erika tervezte, dramaturg Varga Emese. Az előadás a Kisebbségi Kulturális Alap támogatásával jött létre.

Forgácsandris és Forgácsmiki a színpadon állnak. Valójában nem a színpadon állnak, hanem az előző életükben gurulnak egy füves lankán lefelé, (kék, meg sárga vadvirágok, egy terbélyes tölgy, félénk őzike, rönkből épült kápolna, előtte remete áll) gurulás közben átszellemülten rikoltoznak: te vagy a hülye! Te vagy a hülye! Te! Te! A fejük sziklához koppan, szétloccsan, mint a fehér belű dinnye. Így (úgy) énekelnek a koppanás utáni állapotukban, mint a halott madarak, efa G húron, dübörögve, efem torokhangon, mint valami elvetemült, halott sámán. Az apjukat idézik, ki G húron dübörögve, ki torokhangon, mert: „ apa hív!” Mert apa van! Mert apa jó! Mert apát—ha nincs – meg kell szülni, hogy legyen! A pirosló Napból megszületett Fehérlófia; efa és efem csak azért, hogy legurulhassanak a lankás domboldaldalon, boldogan. Gurultak, gurultak, át sztyeppeken, át obokon és jenyiszejeken, hogy a Csendes óceán partján megtorpanhassanak és kimondhassák:” örülni nehéz.” Efa nem szereti efem-et, efem nem szereti efát, efem szereti efát, efa szereti efemet. Így éltek huzamosabb ideig egymástól távol és egymáshoz közel, Ipolyon innen és Ipolyon túl.

⸻ Soóky László