A darab a szerző édesapját idézi meg, aki miután 1948. február 6-án hazatért a II. világháború alatt túlélt hadifogságból, kiötlötte, hogy bármi áron zenekart alapít. E szándékát az indokolta, hogy akkoriban Búcson és annak környékén nagy volt a házasulási kedv, ám ott a közkedvelt Pepes zenekaron kívül más banda nem létezett. Bár az édesapa egyetlen hangszeren sem tudott játszani, de leporolta a korábban egy munkácsi özvegyasszonytól kapott hegedűjét, s összeverbuválta a különféle hangszerekkel rendelkező helyi embereket.

A szellemesen megírt, poénokkal és sajátos humorral fűszerezett szövegből megtudjuk, hogy miként alakult meg, utazgatott egy Zetor traktor pótkocsiján és érezte magát a vidéki lakodalmakban a zenekar.